Gyurcsány Ferenc beszéde az ötpárti sajtótájékoztatón
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm szépen a Magyar Demokrata Fórumnak a meghívást, és előre elnézését kérem valamennyi megjelentnek, köztük szóvivő úrnak is, minden bizonnyal legjobb törekvésem mellett is legalább nyolc perces leszek.
Az álláspontomat ismerik – az elmúlt napokban átfogóan és elvi éllel, többször megfogalmaztam. A Magyar Szocialista Párt álláspontja, vagy éppen a kormány álláspontja vitákat váltott ki. Ha ma annyit tennék, hogy megismételem ezt az álláspontot, akkor nem jutnánk előre. Ezért többet szeretnék tenni.
A mai napon bizonyítani kívánom, hogy álláspontunk megalapozott, hogy politikánk pillérei és fundamentumai, azok valóságra épülnek. Négy kérdést fogok feltenni, és erre a négy kérdésre kívánok világosan válaszolni.
Kérdezhetik, hogy miért tulajdonítunk ilyen nagy jelentőséget a megszaporodott szélsőjobboldali jelenségeknek. Két okból, Hölgyeim és Uraim! Először is azért, mert erre tanított bennünket a történelem. Másodszor pedig azért, mert ezek a csoportocskák, eltérve az elmúlt 17 év legtöbb hasonló eseményétől, mára nem elszigetelten, hanem egy rendkívül befolyásos parlamenti képviselettel rendelkező politikai párttal együttműködésben fejtik ki tevékenységüket. Nézzük a részleteket!
Ami a történelmet illeti: nem volt olyan régen, 1919-ben a Német Munkáspártnak hat alapító tagja volt. Hat. Majd nem sokkal ezek után csatlakozott hozzájuk egy Adolf Hitler nevezetű ember. A párt ekkor felvette a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt nevet. Majd ez a párt megalapított egy egyesületet. Az egyesületet Torna és Sport Részleg néven ismerték a pártban, bár a belső beszélgetésekben a kezdetektől fogva a valódi neve Sturm Abteilung volt: SA. Rohamosztag. Két évvel később az SA segítségével próbált puccsal hatalomra jutni Bajorországban ez a bizonyos Adolf Hitler.
A ’23-as németországi sörpuccs után, akkor senki nem gondolta volna, hogy egyszer majd irányítani fogják ezek az országot. A sörpuccs idején alig 2000 tagja volt az SA-nak. Nagyjából annyi, amiről azt mondja a Magyar Gárda, hogy októberre ők is 2000 tagot szeretnének kapni. De alig egy kevéssel a sörpuccs után már 30 ezren voltak, ’33-ra pedig 3 milliónyian. 1923-ban nem lehetett látni, mi fog történni tíz évvel később.
Mondhatok egy magyar példát is. 1935-ben még annyi híve sem volt Szálasinak, mint a most felavatott Magyar Gárdának. Négy évvel később az akkori jobboldal, a kormányoldal úgy okoskodott, hogy ha a nyilas mozgalom megosztását kívánja elérni, akkor az a helyes, ha elhatárolódás helyett inkább bevonja Szálasi híveit a hatalomba. Ismerős? Mindenki tudja, mi történt öt évvel később, 1944. október 16-án. Ennyit a történelemről.
Ami pedig a parlamenti képviselettel rendelkező legnagyobb ellenzéki párthoz fűződő viszonyokat illeti, nézzük a tényeket! A Magyar Gárda alapítója, a Jobbik Magyarországért Mozgalom egyik vezetője, pár évvel ezelőtt a mai legnagyobb ellenzéki párt meghívására lépett be a polgári körök mozgalmába, és a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjével együtt önálló polgári kört alapított meg.
Ugyanez a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amely alapítója a gárdának, az elmúlt év őszén 81 helyen indított közös jelöltet a legnagyobb ellenzéki párttal, 27 választókerületben mind a mai napig közös képviselőjelölttel rendelkeznek. Az a médiabirodalom, amely nyíltan és bevallottan osztja a legnagyobb ellenzéki párt nézeteit és értékeit, az a megalakult Magyar Gárda legnagyobb szellemi támogatója, ekként számolt be róla, így nyilatkozik, ekként érvel.
A legnagyobb ellenzéki párt elnökének támogatásával és felhívásával működő Demokrata című hetilap főszerkesztője a Magyar Gárda alapító tagja. Nincs egyetlenegy vezetője sem a szóban forgó pártnak, aki világos értékelését, elemzését adná a történéseknek, és levonná ebből a következtetéseket, amely csak egy lehet, okulva a történelemből: a szélsőjobboldalt nem integráljuk, hanem attól távol tartjuk magunkat. Azzal nem együttműködünk, hanem azzal küzdünk. Még a legbátrabb nyilatkozat is csak annyit állít, hogy ez nem jó az országnak.
Második kérdés: Mi is az igazi politikai tartalma a Magyar Gárdának? Mi a jellege és a karaktere? Szeretném világossá tenni, hogy a Magyar Szocialista Párt meggyőződése, hogy mindaz, amit a Magyar Gárda megjelenít és képvisel, az maga a komplett nemzeti szocializmus, a nácizmus. Hadd mutassak Önöknek két példát!
A kép, ugye, ismert? Ezen a képen önmagát talán Nemzeti Őrseregnek hívó gyülekezet jelent meg a Nemzeti Gárda alapításán. Látják a karszalagot? Magyaroknak nem kell magyarázni, hogy ez a karszalag kísértetiesen hasonlít valamire. Mire is? A Szálasi-féle magyar hungaristák karszalagjára. Persze, mondhatjuk, hogy de hát ez nem az. Nem bizony, csak hasonlít, mert közepén nem nyilas kereszt van, hanem valami más.
Nem rejtvény lesz, de muszáj megkérdeznem: tudják, hogy mi ez a más itt, középen? Fogadjunk, hogy nem. Hát, akkor elmondom Önöknek. A manapság önmagát nemzetinek valló radikális szélsőséges csoportok körében oly népszerű rovásírás, hol erdélyi magyar rovásírásnak használják, vagy mondják, betűkészletében, rováskészletében ez a két egymással szembefordított háromszög minek a jele? Ez a H betű: H, mint hungarista. Tévedés ne essék: nem mint Hungary. Nyilván magyar nemzeti érzelmű fiatalok Magyarországot magyar nevén hívnák. A H betű viszont hol szerepel? Ez a Magyar Hungaristák zászlaja. A közepén ott a magyar H betű. Ez pedig a Nemzeti Őrsereg H betűje a rovásírással.
Kérem szépen, itt hungaristák, fasiszták gyülekeznek. Valakik pedig úgy gondolják, hogy ebben az ügyben nem kell világosan beszélni. Én nem így gondolom. Nevezzük nevén a dolgot: fasiszták gyülekeznek. Nem a kertek alatt, hanem a köztársaság elnökének palotája előtt. Ez két különböző dolog.
Hadd mondjak valami mást! A legnagyobb ellenzéki párt elnöke azt mondja, hogy magyarok, akik nemzetiek vagytok, és egy jobb Magyarországot akartok, vásároljátok a Magyar Demokrata című hetilapot! Kérem szépen: idézni fogok a Magyar Demokrata című hetilapból. Nem egyet. 2006. február 2-án a Magyar Demokrata zsidó szervezetek adataira hivatkozva azt állítja, hogy 15–18 millió volt a világ zsidóságának létszáma azokban az években – itt 1948-ról beszélünk –, és hát az az igazság, hogy ez a létszám lényegében megegyezik az 1938-as zsidóság számával, az is 15–16 millió volt.
Ezt a világban mindenütt úgy hívják, hogy holocaust-tagadás. Azt állítják, hogy a holocaust meg sem történt. Egy lapban, amely Magyar Demokratának hívja magát. Mi több: Európában és az Egyesült Államokban talán az egyik legismertebb holocaust-tagadót, David Irving-t, a Demokrata című lap – amely magát konzervatívnak és nemzetinek hívja – a szabad gondolkodás ügyének élharcosának tekinti. Európa legtöbb országában egy ilyen embert nem engednek be. Nálunk azt az újságírót, aki vele interjút készít, a mellett az újságíró mellett a szóban forgó párt szimpátiatüntetést szervez.
2006. március 23-án az IQ és a genetika címet viselő cikk szerint a fekete faj fejlettségi szintje, az legalább 200 ezer évvel el van maradva a fehér fajétól, ebből pedig mindenfajta következtetéseket vonnak le. Komplett fajelmélet, komplett rasszizmus. Nem mértéktartó polgári konzervativizmus, hanem fasizmus.
Még később egy másik lap, egy másik lapszámban, 2006. május 4-én a német SS alakulattal fenntartott bajtársi együttműködésről szónokol. Legyen világos: itt arról van szó, hogy legitimálnak egy nyilvánvalóan fasiszta, rasszista, idegengyűlölő, fajelméletet nem tagadó, hanem azzal érvelő hetilapot. A hetilap főszerkesztője, a gárda alapító tagja, egyebek mellett a legnagyobb ellenzéki párt kulturális tagozatának aktív résztvevője. Kérem szépen, ez a probléma.
Amit a kormány tud tenni, az világos politikai beszéd. Meg még valami: egy-két jogi eszköz. A magyar jogrendben eddig a közösség elleni izgatással szemben fellépni akkor lehetett, ha valaki önmagát személy szerint támadottnak tekinthette. De nem X és Y-t kívántak megtagadni, csak a zsidóságot, csak a cigányokat. Csak az igazi magyaroknak van itt hely, állítólag.
Ezért a magyar kormány jövő héten a Polgári Törvénykönyv módosítását fogja kezdeményezni, abból a célból, hogy lehetőség legyen arra, hogy a vallások, nemzeti és etnikai kisebbséghez való tartozások, illetve a szexuális orientációjuk miatt kisebbségben lévő személyek a közösségüket ért sértő, bántó vagy lealacsonyító megnyilvánulásokkal szemben ők maguk, illetve társadalmi szervezeteik bírósághoz fordulhassanak. Arra fogunk lehetőséget biztosítani, hogy ezek a közösséghez tartozásuk miatt megsértett emberek a köztársaság alkotmányos szerveitől, bíróságaitól polgári perben kérhessék a jogsértés megállapítását: a további jogsértéstől való eltiltást, elégtételt, kártérítést vagy közérdekű bírság kiszabását. Ezt jövő héten teszi a kormány.
Az elmúlt napokban vita van ki arról, hogy ki is tehet az egészért. Úgy hallom, hogy van egy olyan érvelés – osztják ezt többen is azok közül, akik itt ülnek közöttünk – hogy a magyar kormány, a magyar kormány politikája felelős ezért, és nyilvánvalóan maga a miniszterelnök. Nézzék: az említett példák, amelyeket mondtam, túlnyomó többségükben 2006. áprilisa-májusa előttiek. Nincs még kormányprogram, nincs még őszödi beszéd, semmi sincs. Egy folyamatos, lassú sodródás van jobbszél felé és fasizálódás, amelyben parlamenti tényezők is kénytelenek világos, egyértelmű távolságtartásra. De ezek tények.
Hadd mondjak valami mást! 1992-ben egy nagyreményű politikus, egy akkor még liberális demokrata hozzászólt a parlament vitához, amikor Göncz Árpádot árpádsávos zászlók alatt, fasiszta egyenruhába öltözött suhancok kifütyülték. Órák óta ment a vita, amikor jött egy tisztabeszédű politikus – vágott az esze, volt stílusérzéke – és a következőt mondta: „Most már lassan több mint egy órája folyik a vita arról, hogy kit terhel a felelősség a péntek este a Kossuth téren történtekért. Boldogan jelenthetem, hogy a további vita értelmetlen, hiszen Göncz Árpádot terheli a felelősség. Az Önök nyilatkozatából egyértelműen kiderül, hogy Göncz Árpád addig akadályozta a végrehajtó hatalom alkotmányos működését, amíg a felháborodott – úgymond – nép kénytelen volt fasiszta egyenruhát és jelvényeket ölteni, hogy e feletti felháborodását kifejezze.”
Ha a szóban forgó politikus még mindig liberális és demokrata lenne, akkor nem bujdokolna az újságírók elől, mint tette tegnap, nem magyarázná a magyarázhatatlant, meg se próbálná azt mondani, hogy semmi köze ehhez a történethez. Amikor pedig azt hallja, hogy támadják a miniszterelnököt ebben a kérdésben, akkor a következőket mondaná: ”Ó, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hallva itt a hetek óta folyó vitát, úgy látom, hogy ez értelmetlen, hiszen nyilvánvalóan a miniszterelnököt terheli a felelősség. Gyurcsány Ferenc addig is olyan tartósan tévesztette meg, csapta be a magyar népet, hogy a felháborodott – úgymond – nép, kénytelen volt fasiszta egyenruhát ölteni és jelvényeket magára venni, hogy e feletti felháborodását kifejezze.” De hát már nem ezt mondja a szóban forgó politikus. Inkább arcát adja az önmagát demokratának hívó, de egyébként nyilvánvalóan fasiszta nézeteket valló újsághoz, csakúgy, mint közöttünk lévő frakcióvezető úr.
Legitimálják a fasizmust ebben az országban. Nem az 56-tal van a baj, hanem azokkal, akik nem értik meg. Nem értik meg a húszas-harmincas évek példáját, nem értik meg a ma kétségbeesett százezrek hangját. A fasizmussal nem együttműködni, azt nem bátorítani, azt nem takargatni kell. Azt nem integráljuk, azt nem magyarázzuk. Azzal küzdünk. Attól távol tartjuk magunkat. Azt legyőzzük, és megóvjuk tőle a nemzetet. És nem beszélünk itt kormányról, politikáról, egészségügyről, mert nem fasizmus vagy egészségügy, fasizmus vagy oktatás, fasizmus vagy közlekedés. A fasizmus, az fasizmus. Akkor is, ha van dolgunk egészségügyben, oktatásban vagy bármi másban. Mentegetni pedig akkor sem lehet, ha akár egészségügyben, akár adóban, akár másban nem értünk egyet. Mert ez utóbbiak a demokratikus berendezkedés normál vitáinak tárgyai közé tartoznak. Az előbbi, a fasizmus pedig egyetlenegyre való: hogy megverjük, hogy leküzdjük. És ez nem ijesztgetés a fasizmussal, mert a korábbiakban azt bizonyítottam, hogy itt van. És meg fogok vele küzdeni ezzel az országgal, mert mi vagyunk többségben.
Köszönöm szépen!
Forrás: mszp.hu